Hét fejlődő országban, mintegy 15 ezer idős emberrel elvégzett felmérés szerint a rendszeresen halat fogyasztóknál kisebb a szellemi leépülés kockázata.
Kínában, Indiában, Kubában, a Dominikai Köztársaságban, Mexikóban, Peruban és Venezuelában kérdeztek ki összesen 14 960, 65 év fölötti embert étkezési szokásaikról. A demencia (elbutulás) jelenléte 19 százalékkal valószínűbb volt a halat nagyon ritkán vagy soha nem fogyasztó emberek körében, mint azok között, akik akár minden nap ettek halat.
Brit szakemberek az American Journal of Clinical Nutrition című szaklap augusztusi számában tették közzé megállapodásaikat. A felmérés egyszeri kikérdezésen alapult, ok-okozati összefüggést, hátteret nem vizsgált – hangsúlyozta az Emiliano Albanese által vezetett kutatócsoport, amelynek tagjai a londoni King,s College munkatársai voltak.
„További érdemi bizonyítékokra van szükség” – írták tanulmányukban, hozzátéve, hogy a felmérésben részt vett emberek követéses vizsgálatát tervezik annak megállapítására, hogyan hat az agyműködésre a gyakori halfogyasztás.
A kutatók úgy vélik: amennyiben a hal védő hatással bír az öregedő agyra, az előny az omega-3 zsírsavból származhat, amely bőséggel található az olyan halakban, mint a lazac, a makréla vagy a tonhal. Laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy az omega-3 zsírsavaknak vannak olyan tulajdonságaik, amelyek távol tarthatják az elbutulást: védik az idegsejteket, csökkentik a gyulladást és segítenek megelőzni az úgynevezett amiloid fehérjék összetapadását. Az utóbbi az Alzheimer-kóros páciensek agyában megfigyelt jelenség.
A kutatók elemzésük során figyelembe vettek egyéb, az étkezésen kívüli tényezőket is, például a résztvevők jövedelmét, iskolázottságát, életmódját, esetleges dohányzását. Kiderült, hogy ezek a szociális-gazdasági változók nem magyarázzák meg teljesen a leépülésben tapasztalt eltéréseket.
Forrás: Medical Tribune Online
Kommentáld!