Biológiai képtelenség!!! Döbbentem olvasom ezeket a “sejtszintű oxygénterápiáról” szóló elképesztő történeteket, amelyek itt-ott felbukkannak fórumokban, üzenetekben a Networkön.Mielőtt azt hinné bárki, hogy valami megátalkodott szkeptikus vagyok; előrebocsátom, hogy mélységesen hiszek a természetgyógyászatban, az alternatív terápiákban és a parajelenségekben. Ékes bizonyítéka ennek, hogy bár több súlyos krónikus betegségben szenvedek, mégsem szedek soha semmilyen hagyományos tablettát, gyógyszert és következetesen tartózkodom mindentől, ami mesterséges beavatkozás eredménye. Had ne meséljem el, hogy az orvosaim korábban miféle gygyszereket írtak fel kiló számra és hogy rúgott ki az egyik kezelőorvosom, amikor megtudta, hogy köszönöm szépen nem szedem a mérgeit és ennek ellenére jól vagyok. Azóta gyakorlatilag orvoshoz sem járok, mégis évek óta tünet és panaszmentes vagyok. Nem kellett hozzá más csak gyökeres életmód és táplálkozásváltás. Tehát visszatérve az okra, ami miatt ebbe a témába belekezdtem.A “sejtszintű” oxigénhiány nagyon sok bajt tud okozni a szervezetben, könyvtárnyi irodalom taglalja ezt a kérdést. De!!! a depresszióhoz semmi köze. Először is: depresszió nagyon sok féle van, más és más kiváltó okkal és ennek megfelelő különböző tünetekkel. Úgy “általában depresszió” nincsen. Ez egy rendkívül bonyolult és szerteágazó rendszere szervezetünk működésének.A súlyosabb tüneteteket produkáló depressziók kiváltó oka többnyire az agyi SEROTONIN hormon hiánya, vagy az agyi SEROTONIN-MELATONIN egyensúly felborulása. (A www.wikipedia.hu oldalon rengeteg információ található róla.)Érdemes megnéni azt is, hogy sejtjeinknek oxigénnel történő ellátása hogyan történik. Ennek egyetlen TERMÉSZETES útja a légzés; és helye a tüdő, ahol az oxigén-széndioxid csere zajlik azáltal, hogy a belélegzett “oxigéndús” levegő a tüdőbe kerül (belégzés), itt veszi fel a vér és juttatja el a sejtekhez. A véráram másik köre pedig az elhasznált, széndioxiddal telített vért jutattja a tüdőbe (kilégzés). (Szív-tüdő működése, kis vérkör és nagy vérkör – általános iskolai tananyag.) Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént kapjanak sejtjeink szervezetünket naponta akár többször is “csúcsra kell járatni” intenzív mozgással, ami fokozza a légzés és véráramlás intenzitását, növeli az anyagcsere hatékonyságát és ezzel gyarapítja az oxigén felvételét. Persze sokkal kényelmesebb otthon lustán üldögélni és oxigénkapszulákat és oxigéncseppeket eszegetni.Ami pedig az oxigénnel mesterségesen dúsított vizet illeti; legalább annyit árt, mint használhat esetleg, bár ezzel kapcsolatban is súlyos fenntartásaim vannak, mint mindennel, ami valamilyen MESTERSÉGES beavatkozás eredménye és ráadásul ezáltal támogatja a jelenlegi ökológiai fenntarthatatlanságot. Az oxigénnek a tüdőnkben a természetes helye és nem a beleinkben. Éppen ezért aggályos számomra továbbá az is, hogy ha a szervezeti oxigénellátás növelésének nem a természetes biológiai módját alkalmazzuk, ahol a mozgás intenzitásával arányosan növekszik a ki- és belégzés mértéke; ezáltal állandóan fennál egy természetes egyensúly a felvett oxigén és leadott széndioxid között, vagyis mindég annyi széndioxid távozik, mint ammennyi oxigén felvételre kerül. Ezek szerint gondoljunk bele abba, mi történik akkor, ha telepumpáljuk a sejtjeinket oxigénnel, de annak “feldolgozásáról” nem gondosodunk, vagyis túladagoljuk az oxigénfelvételünket. Ahhoz, hogy ez az oxigénes vízterápia egyáltalán működni tudjon; először tudni kéne minden egyes elfogyasztott korty előtt, hogy a szervezetünknek (sejtjeinknek) éppen mennyi oxigénre van szüksége, és van e szüksége egyáltalán, mert a túladagolás, akár a legkisebb mértékű is hihetetlen károkat okozhat, elindíthat egy olyan oxidációs folyamatot, ami pontosan a sejtek pusztulását eredményezi. Sőt!!! egy bizonyos mértéken túl az oxigén túladagolás halálhoz is vezethet.És, hogy miért nem vagyok kibékülve ezekkel a módszerekkel? Mert tévútra vezetnek azzal, hogy elhitetik velünk; nincs szükség természetes “terápiákra”, nem kell egészségesen élni, táplálkozni, fölösleges törekednünk a tisztább, élhetőbb környezetre, minek kocogni… Sebaj; fogyaszthatunk össze-vissza mindent, mérgezhetjük magunkat, a környzetünket, fotelban üldögélve dohányozhatunk, nem érdekes… bekapunk valami kapszulát, iszunk valami "csodaszert" és minden gond meg van oldva. Veszélyes játék. Elindít egy fenntarthatatlan láncreakciót. Minél több káros anyag van a környezetünkben, mennél ön- és környezetpusztítóbb az életmódunk, annál töb és több mesterséges, többnyire természetromboló módon, kémiai úton előaállított “csodaszerre” van szükség, minek következtében tovább romlik környezetünk állapota majd újra és újra emelni kell a dózist. Látja e valaki egy ilyen folyamatnak a végét?