Rubin egyik kiemelkedő munkája az az elmélet, amely szerint négyféle személyiségtípus különböztethető meg az alapján, hogy ki és mennyire tartja be a hétköznapok szabályait. Az elmélete alapvetően kétféle szabálytípusra épül. Ezek egyike a „külső”, a másik a „belső” csoport.

Az utóbbi csoport a saját magunkkal szemben felállított elvárásokról szól. Ilyen például a saját magunknak tett fogadalmaink betartása. A kívülről érkező érkező csoportba a környezetünk által előírt szabályok tartóznak, így például a közlekedési lámpával szembeni viselkedünk, amely alapján most bárki letesztelheti a személyiségét.

A lázadó: A lázadók azok, akik mindig átmennek az úttesten, ha piros a lámpa, még abban az esetben is, ha egy jármű nagyon közel van hozzájuk. Ez a kategória fityiszt mutat a szabályoknak, és nem viseli el se a külső, se a belső irányítást, ahogy azt sem, ha ellenőrzés alatt tartják. Ha valaki előír valamit a lázadóknak, akkor azok biztos, hogy annak az ellenkezőjét fogják tenni.

A hívő támogató, a „fenntartó”: Akik soha nem mennek át a piroson, hanem türelmesen kivárják a zöldet, és csak akkor lépnek le az úttestre, olyan személyek, akik elfogadják a külső és belső szabályokat, amelyeket betartanak. Ez a személyiségtípus soha nem kési le a határidőket és nem szegik meg a saját maguknak tett fogadalmakat.

A „megalkuvó”: Ebbe a személyiségtípusba tartóznak azok, akik szintén nem mennek át a piroson, hanem megvárják, hogy zöldre váltson a lámpa. A megalkuvók jól tűrik a külső szabályokat, de a belsőket gyakran megszegik, ezért ritkán tesznek ígértet önmaguknak.

A „kérdező”: Ez a személyiségtípus átmegy a piroson, ha meggyőződött arról, hogy nincs veszélyes távolságban jármű, tehát szerinte nem kockázatos az átkelés. Ebből látszik, hogy a kérdező típus elfogadja a szabályokat, de nem minden feltétel nélkül. Ha ez a kategória nem ért egyet a külső vagy belső regulával, akkor szemrebbenés nélkül megszegi azokat, arról pedig szabadon dönt, hogy hogyan ítéli meg az előírásokat.

Forrás:http://hir.ma