Betegségek miatt sokszor kényszerülünk arra, hogy különböző hatóanyag tartalmú tablettákat vegyünk be. Elgondolkodtak már azon, hogyan készülnek ezek a gyógyszerek? Az alábbiakban röviden ismertetünk néhány érdekes információt a tablettakészítésről.

A tabletták története Neve a tabula vagyis táblácska szóból ered, mely arra utal, hogy régen táblaformára szárítva készítették. 1850 körül jelentek meg az első tablettázó gépek, melyek a gyártás ütemének gyorsításával elősegítették a széleskörű elterjedést.

Előállítás - hogyan képzeljük el? A mai tablettázógépeket úgy kell elképzelni, mint egy kerek asztalt, melyen körben kis kerek alakú lyukak találhatók, melynek az alján az alsó prés helyezkedik el. A lyukak mérete és alakja adja a tabletta szélességét és formáját. Ez a kerek asztal működés közben körbe-körbe forog. Az egyik oldalán egy nagy tartályból folyamatosan töltődik a lyukakba a hatóanyag és a segédanyagok keveréke por formájában. Minél mélyebbek a lyukak, annál több por fér beléjük, annál nagyobb lesz a tabletta. Az asztal forgásával a porral teli lyukak eljutnak a préshez, mely nagy erővel nyomódik be a lyukba, és összetömöríti, megszilárdítja a port. A felső és a lyukak alján lévő présen különböző formák, rovátkák lehetnek, melyek alakja belenyomódik a tablettákba, így kerül rájuk a törővonal vagy a felirat. Ezután a további forgással először a felső prés hagyja el a lyukat, majd az alsó prés elkezd emelkedni és kilöki a lyukból a kész tablettát, ami ezután egy másik rekeszbe kerül, és ott várja további sorsát. Majd az alsó prés visszahúzódik az alsó holtponti helyére, a lyuk ismét megtelik porral, és kezdődik a folyamat elölről.

Miért kellenek segédanyagok?

Sokakban felmerül biztos a kérdés, hogy miért van szükség segédanyagokra a tabletták készítéséhez, miért nem lehet egyszerűen csak a hatóanyagot lepréselni. Elsősorban azért, mert szinte az összes gyógyszerhatóanyag préselhetőségi tulajdonságai rosszak, vagyis bármekkora erővel préselik is őket, préselés után nem maradnak egységes tabletták, hanem eltöredeznek, elporladnak. A segédanyagok azonban jól préselhető porok, és segítenek a tablettázás utáni alak megtartásában. Egyes esetekben még így sem biztosítható a megfelelő alaktartás, ezért kötőanyagokat kell alkalmazni.
Alkalmazásuk másik fontos oka, hogy sok hatóanyagból milligrammos, egyesekből pedig csak mikrogrammos mennyiségre van szükség. Ilyen pici mennyiségből csak egy milliméteres vagy még kisebb tablettát lehetne csak készíteni (ha éppen olyanok a tulajdonságai, hogy egyedül is préselhető). A töltőanyagok biztosítják a megfelelő méretet.

Szükség lehet még folyékony halmazállapotú hatóanyagok esetén nedvességmegkötő anyagra, mely tablettázhatóvá teszi a folyadékot. Kellhet még gördülékenységet elősegítő anyag, ami azért fontos, hogy a porkeverék az adagolóból a préselés helyére be tudjon folyni, és azt teljesen meg tudja tölteni. Ha csak részben tölti meg, nem lesznek egyforma méretűek a tabletták, és így a hatóanyag-tartalmuk is különbözni fog. Miután a tabletta bekerült a szervezetbe, szükség lehet a szétesés elősegítésére, és a vízoldékonyság növelésére, hogy minél hamarabb feloldódjon, és a hatás helyére tudjon indulni a hatóanyag. Ezeket is segédanyagok alkalmazásával oldják meg.

Nem kell azonban arra gondolni, hogy minden eddig említett segédanyagtípus különböző anyagot takar. Sok segédanyag egyszerre több hatással is rendelkezik, így elég belőlük néhányat használni a megfelelő tulajdonságú tabletta kialakításához. A segédanyagokat a tablettázás előtt nagyon gondosan elkeverik a hatóanyaggal, így nem történhet meg az, hogy a rossz keverés miatt az egyik tabletta több hatóanyagot tartalmaz az előírtnál, a másik pedig kevesebbet. Sokan idegenkednek a segédanyagoktól, egészségkárosítónak tartják azokat. Nincs ok a félelemre, mert a legtöbb segédanyagnak nincs semmilyen hatása a szervezetre, egyesek a természetben is megtalálhatók, például a cellulóz vagy a keményítő. Némelyikre azonban nem árt mégis odafigyelni. Sok tabletta tartalmaz töltőanyagként laktózt, vagyis tejcukrot. Ezeket a gyógyszereket a ritka örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp-féle laktáz enzim hiányban vagy glükóz felszívódási zavarban szenvedők nem szedhetik, hiába csak kevés laktózt tartalmaznak.

Minden egyes hatóanyagnál a tabletta nagyüzemi gyártása előtt gondosan ki kell kísérletezni, hogy a hatás optimális kifejtéséhez mely segédanyag összetétel a legmegfelelőbb ez a gyógyszertechnológus szakemberek munkája.

Forrás:http://www.hazipatika.com/eletmod/okosgyogyszer/cikkek/