Kinek ne szorult volna már össze a gyomra stresszhelyzetben, vagy produkált volna akár komolyabb panaszokat is az emésztőrendszere. Ez utóbbi jelenség sokak életét napi szinten keseríti meg, úgy, hogy az orvosok semmilyen szervi okot nem találnak.

 

Régóta ismertjük az irritábilis bél szindrómát (IBS), bár korábban krónikus kolitisznek, ideges bélpanaszoknak neveztük az általa okozott tüneteket. - E tünetcsoportnak több altípusa is van, az egyik leggyakoribb az, amelyik a vastagbél működési zavara miatt fokozott bélmozgással, hasmenéssel jár. Van azonban olyan típusa is, amelynél elsősorban székrekedés jelentkezik, és olyan is, amelynél e két panasz egymást váltogatja. A betegség tüneteiben tehát az a közös, hogy azok a bél működésével, a széklet megváltozásával kapcsolatosak - mondja dr. Papp János belgyógyász és gasztroenterológus szakorvos. Majd hozzáteszi azt is, hogy az IBS legnagyobb problémája az, hogy a miatta jelentkező hasmenés rendszerint hosszan tartó, váratlan és magyarázat nélküli. Nem arról van tehát szó, hogy valaki elrontja a gyomrát és három napig hasmenése van, hanem arról, hogy panaszai hónapokon, esetleg éveken keresztül is fennállnak. És ugyan a tüneteket görcsök és fájdalmak csak ritkán kísérik, azok mégis megzavarják a betegek életét, mert teljesen kiszámíthatatlan élethelyzeteket produkálnak.

 

Láthatatlan ellenség

 

Mivel a betegség tüneteit jellemzően az étkezés provokálja, a betegek nagyon logikusan arra a következtetésre jutnak, hogy adott ételeket nem szabad enniük. - Ha például a kelkáposzta okoz náluk panaszokat, akkor először azt hagyják el. Aztán ugyanez lesz a rakott krumplival és a rántott levessel is, és egyre szűkül a diéta. Végül pedig már csak vízben főtt krumplit és rizst mernek enni. És a panaszaik éppúgy megmaradnak. Mert azokat tulajdonképpen nem valamilyen étel okozza, hanem maga az étkezés ténye. Aki ugyanis eszik, annál beindul egy természetes reflex, és az megindítja az emésztő traktus fokozott továbbító mozgását. Ezek a reflexek pedig az IBS-betegeknél nagyon felerősödnek - magyarázza Papp professzor. Majd hozzáteszi azt is, hogy éppen ezért ez a tünetcsoport tulajdonképpen a bél működését irányító vegetatív idegrendszernek egyfajta betegsége, túlérzékenysége. - Mindez ráadásul nem csupán ezekre a reflexekre vonatkozik, hanem a test visszajelzéseire is. Alapesetben ugyanis nem érezzük, mi történik a bensőkben, hogy emészt-e a gyomrunk vagy sem. Csupán azt észleljük, ha kordul egyet, a többi jelenségről viszont nincs tudomásunk, azok nem jutnak el az agykérgünkig. Nem ez a helyzet az IBS-betegekkel, akiknél az észlelési küszöb sokkal lejjebb van, és emiatt sokkal inkább megérzik, mi történik a hasukban, mint az egészségesek. Ezt már ballonos kísérletekkel is igazolták - mondja a belgyógyász.

 

Rejtélyes összefüggés

 

Az IBS pontos kiváltó oka a mai napig nem ismert, ennek oka, hogy a betegeket hiába vizsgálják, bélrendszerükben semmilyen alaki eltérést, gyulladást, polipot, daganatot, követ, szűkületet vagy tágulatot nem találnak. - A betegeknél minden tökéletesen rendben lévőnek tűnik, csak éppen rosszul működik. De ha belegondolunk, akkor ez természetes. Mert miért ne lehetne ez a tünetcsoport éppen a bélrendszer egyfajta működési zavara? És miért kellene okvetlenül valamiféle eltérést keresnünk a hátterében? A gond az, hogy ez a szemlélet nem igazán felel meg a klasszikus orvosi szemléletének. Emiatt van az, hogy az IBS-betegeket mindig elkezdik vizsgálni, elkezdenek náluk betegségeket keresni. És ha nem találnak semmilyen morfológiai eltérést, akkor sok orvos hajlamos azt mondani, hogy a beteg makkegészséges, nincs semmi baja. Holott csak arról van szó, hogy az IBS másfajta betegség, hiszen ez esetben a működés zavaráról, és nem valamiféle morfológiai eltérésről van szó. És ezt el kell tudni mondani a betegnek, mert ő úgysem hiszi el, hogy nincsen semmi baja. Ugyanígy el kell tudni mondani azt, hogy a tünetek konkrét kiváltó okát még mindig homály fedi. Illetve nem minden esetben, ugyanis van e betegeknek egy olyan alcsoportja, akiknél a tünetek valamilyen súlyos emésztőszervi hurut vagy gyulladás után - például egy egzotikus nyaralást követően - jelennek meg, majd pedig megmaradnak. Méghozzá annak ellenére, hogy maga a fertőzés már régen meggyógyult - mondja Papp professzor.

Testben, lélekben

 

Előfordul persze az is, hogy ez a szindróma lassan elmúlik, bár az esetek többségében gyógyíthatatlan, és egy életen át kíséri a beteget. Megjelenése és intenzitása alkattól, lelki beállítottságtól is erősen függ, és nagy hatással van rá a környezet és az idegállapot is. - Emiatt van az, hogy igazi oki kezelése a mai napig nincs e betegségnek. Mivel azonban úgy gondoljuk, hogy a betegség létrejöttében a pszichés tényezőknek van nagy szerepe, a pszichoterápia mindenképpen komolyan javíthatja a betegek állapotát. Emellett kritikus időszakokban, pár napig helye lehet a kezelésben a nyugtatók szedésének is, de ezek tartós alkalmazásától tartózkodni kell, hiszen lehetetlen valakit egy életen keresztül nyugtatókon tartani. Ezeket én nem is szeretem ajánlani, mert tompává teszik a betegeket. A pszichoterápia mellett fontos még a diéta is, azaz hogy a beteg kerülje azon étkeket, amelyek provokálják a tüneteit. Segít emellett az is, ha a páciensek gyakori, kis étkezéseket fogyasztanak. Végül pedig maradnak a tüneti szerek, tehát ha hasmenés jelentkezik, akkor a hasmenés elleni tüneti szerek szedése. Ezek tartós alkalmazása azonban nem szerencsés - hangsúlyozza Papp professzor.

Belső megoldás

 

Az IBS kezelésében a pszichoterápia is kulcsfontosságú lehet, mivel e betegség kialakulásához pszichológiai és szociális tényezők is hozzájárulnak. - Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szindróma kialakulását a bio-pszicho-szociális tényezők együttes hatása, azok bonyolult szövedéke okozza - mondja Seres Gabriella klinikai szakpszichológus. Majd hozzáteszi azt is, hogy pszichológiai szempontból kiemelkedő hatása van a stressznek, egyes pszichiátriai tüneteknek (például a szorongásnak és a depressziónak), valamint a környezet beteghez való viszonyulásának. Ezek a tényezők különösen fontosak azoknál a betegeknél, akik az tüneteikkel orvoshoz fordulnak (ilyen az érintettek nagyjából egynegyede), és akik arról panaszkodnak, hogy a tünetek jelentősen korlátozzák mindennapi életüket, tevékenységeik elvégzését.

Seres Gabriella kiemeli azt is, hogy a gyomor- és bélrendszer rövid ideig tartó, átmeneti működésváltozásai egészséges embereknél is gyakoriak, ami általában valamilyen akut stresszhatáshoz kapcsolódik. - Gondoljunk például az egyetemisták hasmenésére vizsgaidőszakban, vagy az "utazási székrekedésre", ami a jól megszokott otthoni higiéniás és intimitási körülmények változásakor lép fel. Ezek ugyanis a normális stresszválasznak ugyanúgy részét képezik, mint a szaporább légzés és szívdobogás, vagy éppen a verejtékezés. Viszont annak hátterében, hogy ezek a tünetek állandósulnak, általában már egyéb pszichés okok is állnak.

Szelektív figyelem

 

Mint megtudtuk, a bélrendszer amúgy teljesen normális stresszválaszai az IBS betegeknél részben azért okoznak problémát, mert a tünetek gyakorivá válnak vagy állandósulnak. Másrészt pedig azért, mert szelektív figyelem irányul rájuk. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a páciens egyre jobban figyeli hasi működését, az onnan érkező jelzéseket pedig tévesen értelmezi. - A probléma ilyenkor az, hogy a beteg nem arra gondol, hogy van egy megoldatlan élethelyzete vagy problémája (például egy munkahelyi vagy családi, kimondott vagy ki nem mondott konfliktus), amire szervezete krónikus stresszválaszt ad, hanem elkezd attól félni, hogy valami nincs rendben a bélrendszerével, valamilyen lappangó, súlyos betegsége van. Tipikus példa erre az, amikor a páciens a ráktól kezd el félni, különösen akkor, ha a környezetében már előfordult rákos megbetegedés. Ráadásul a tünetekkel kapcsolatos diagnosztikai bizonytalanságok, valamint az interneten fellelhető ritka betegségek ismérveinek olvasgatása tovább fokozzák a betegségtől való félelmet. Ez pedig újabb stresszt jelent, amire a bélrendszer ismét reagál, tovább fokozva ezzel a tüneteket és a hasi működések állandó figyelését. Mindez pedig egy önmagát fenntartó ördögi kört alakít ki - magyarázza Seres Gabriella. Majd elmondja azt is, hogy ez az ördögi kör sokszor olyannyira bejáratódik, hogy az eredeti stresszhelyzettől abszolút el is szakad, és a beteg nem lát semmilyen összefüggést az eredeti kiváltó élethelyzettel. Ilyenkor sokszor már nehéz a béltüneteket normális emésztési jelenségként kezelni. És emiatt van az, hogy beteg pedig rendszerint nem tehet mást, mint ingázik az orvosok között, megnyugtató magyarázatot keresve tüneteire.

Lépésről lépésre

 

Az irritábilis bél szindróma kezelését a korrekt, de nem túlzott kivizsgálást követően - mivel a rengeteg vizsgálat elmélyítheti az amúgy is meglévő betegségfélelmet -, a tünetek súlyosságától függően kezdik meg. - Enyhe panaszok esetén elegendő lehet a beteget "megmagyarázhatatlan" tünetei miatt nem megbélyegző, empatikus orvos-páciens kapcsolat kiépítése, mellette pedig a diétás tanácsadás. Ha pedig szükséges, akkor az orvos által ajánlott gyógyszerek szedése - emeli ki Seres Gabriella. Majd elmondja azt is, hogy középsúlyos tüneteknél mindez általában már kevés. Ilyenkor ugyanis már a lelki folyamatokkal is érdemes külön foglalkozni, a terápiába pedig célszerű bevonni egy IBS kezelésében jártas pszichológust. Segítségével ugyanis a beteg megértheti, milyen kapcsolat lehet a gyomor-bélrendszer és a lelki működések között. Ez pedig már önmagában is javíthat az állapotán. Ugyancsak hasznos lehet a tünetnapló vezetése, az ugyanis rávilágíthat a tünetek és bizonyos érzelmek, gondolatok kapcsolatára. Seres Gabriellától megtudtuk azt is, hogy a pszichológusok által alkalmazott módszerek közül a relaxációval kombinált kognitív viselkedés terápia és a hipnoterápia hatékonysága mellett szól a legtöbb bizonyíték. Ennek oka, hogy a relaxáció általánosan segíti a stressztünetek csökkentését, a bélrendszer simaizmainak ellazítását, és ezáltal a kellemetlen béltünetek oldódását. A kognitív viselkedésterápia pedig segít a helytelen értelmezési sémák korrigálásában, valamint a stresszkezelő módszerek elsajátításában. Mint megtudtuk, súlyosabb tünetek és fájdalom esetén a gyógyszeres kezelés mellett már a komolyabb pszichiátriai tünetek kezelésére is szükség lehet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pszichoterápiás kezelés mellett antidepresszáns és szorongásoldó gyógyszereket is alkalmazhatnak.

Fontos szempont - függetlenül attól, hogy a tünetek mennyire súlyosak -, hogy a pácienseknek semmiképp sem szabad olyan betegviselkedést fölvenniük, ami túlzott önkorlátozással és önkímélettel jár. Azaz nem szabad túl sokat pihenniük, keveset mozogniuk. Ez ugyanis csak tovább fokozza a panaszokat. Főképp azért, mert az egészséges életmód, az aktív életvitel és a rendszeres sportolás - ami a stresszhormonok levezetését is lehetővé teszi - az IBS esetében is hozzájárul a testi-lelki kiegyensúlyozottsághoz és a tünetek csökkenéséhez.

 

Forrás: hazipatika.com